Fürtös 2

Fürtös első 8 hónapjáról már irtam itt.
Következzék hát most a folytatás:
Fürtöst kis korától visszük mindenhova, ahova csak tudjuk. Azt akartuk, hogy szeresse az embereket, idegenekkel is kedves legyen és hogy szükség esetén akár órákat is kibirjon az autóban.
Fürtössel nem sokkal az ominózus csupaszra nyirás után nyaralni mentünk. Túl messzire nem merészkedtünk, hiszen én már közel 7 hónapos terhes voltam akkor. Hersey Parkba (PA) mentünk, ahol egy magán ház alsó szintjét béreltük ki. Elég csekély a választék kutyákat befogadó helyekben, igy ez jó megoldásnak tűnt, hiszen a tulajdonos néni azt is bevállalta, hogy rábizhatjuk Fürtöst, ha esteleg olyan programunk van, ahova nem tudjuk magunkkal vinni.

Augusztusban aztán megszületett Boti. Fürtös teljesen normálisan fogadta. A sirás sem zavarta soha, pedig abból aztán volt rendesen. Ekkor már csaknem 1 éves volt Fürtös és profin tudta, hogy hogyan kell gyerekek körül viselkedni és hogy nem szabad a házban ugatni. Botit bármikor a kanapén, vagy a földön hagyhattam, Fürtös úgy viselkedett, mint ha ott sem lenne. Persze, hiába egy szuper kutya Fürtös, azért mindig emlékeztetni kellett magamat arra, hogy akkor is csak egy kutya és nem hagytam sokat egyedül Botival.

Az első magyarországi útunk Fürtös érkezése óta 2009 márciusában volt. Természetesen ő is jött velünk. Nagyon élvezte az otthon létet. Vittük magunkkal szinte mindenhova.
Mivel nagyon jól viselkedik ezért gyorsan belopta magát mindenkinek a szivébe. Ráadásul nem egy túl nyomulós fajta. Szeret valakihez mindig hozzáérni, amikor lefekszik, de nem erőlteti senkire sem rá magát. Nem nyalogat, vagy ugrál. Elvittük kutya iskolába is, ahol a második óra után az oktató mondta, hogy Fürtösnek nincs igazán szüksége iskolára. Minden parancsot teljesitett. Láb mellett sétal póráz nélkül, ha leültetjük akkor marad, ha arrébb megyünk is, és csak akkor jön ha hivjuk stb.
A szőréhez csaknem egy éve nem nyúltunk, igy mostanra már újra nagy fürtjei lettek. Sok helyen annyira össze állt, hogy a kutyakozmetikus azt tanácsolta, hogy vágjuk le. Persze ő nem géppel csinálta, hanem kézzel, ollóval. Közel 4 órát töltött Fürtös az asztalán, amit nagyon jól tűrt, és a végeredmény nagyon szép lett. A feje tetején meghagyott hosszabb raszta tincseket a testén pedig kb 7 centisre várta a szőrt. Nekem nagyon tetszett, és annak ellenére, hogy rövid lett a szőre mégis pulisan nézett ki. Teljesen megnyugodtam, amikor többen megállitottak minket az utcán, hogy milyen szép pulim van. A kozmetikus elmagyarázta, hogy mit kell csinálni és azóta mi vágjuk Fürtös szőrét. Kb negyed évente kell igazitani rajta és igy nekünk kezelhetőbb és tisztább a lakásban.
A magyarországi útunk aztán annyira bejött, hogy visszamentünk egy újabb 1 hónapra augusztusban is. Most először vállalkoztunk átszállasos útra, ami mind a gyerekekkel, mind a kutyával egy kihivás volt. Főleg, mivel egyedül mentem velük, Béla csak később jött utánunk. Az árak azonban igy sokkal kedvezőbbek voltak, igy nem volt más választásunk. Ajánlom mindenkinek az Air Berlin járatát, ugyanis kb negyed annyiért visznek kutyát, mint mások. A repülő utat Fürtös most is jól birta. Mivel az út egy héttel tüzelni kezdett, ezért elhatároztuk, hogy lesz, ami lesz megpróbáljuk összehozni egy puli fiúval. Igy jött a képbe Suba, akinél Fürtös pár napot eltöltött az érkezésünk után. Suba nagyon hasonló vérmérsékletű, intelligenciájú kutya, mint Fürtös. Azonnal jól ki is jöttek egymással és pár óra múlva már jött is a telefonhivás, hogy szerelembe esett a két kutya.
Otthon anyuéknál egy 2 hónapos kajla kis vizsla lány fogadott minket, úgyhogy kalandokban nem volt hiány az otthon töltött egy hónapban. Fürtös nem egy túl nagy kutya barát, inkább a kutya parkban is mindig a gazdákkal próbált játszani, de pár hét múlva már teljesen hozzá szokott Zentához és a végén már nagy birkózások mentek az udvaron. Zentát és Fürtöst gyakran vittük a közeli rétre sétálni és jókat fürödtek és rohangáltak a patakban. Borcsával, testvérem pumi-snauzer keveréke is becsatlakozott néha.
Egyik nap kutyanap volt éppen Szombathelyen és Fürtössel elmentünk a rendezvényre, ahol 3. helyezést ért el a legbohémabb kutya kategóriában. Még érmet is kapott, amit azóta is büszkén őrzünk.
Volt egy kis fazon igazitása is, és Bélát megdicsérte a kozmetikus, hogy milyen szépen levágta Fürtös szőrét. A hazaútunk előtt pár nappal aztán elvittük Fürtöst egy ultrahangra, és ott kiderült hogy vemhes. Ekkor már közel félidős volt, és nem sok jele volt. Ultrahang nélkül nem is lehetett volna megmondani még kb 2 hétig. Nehéz volt számolni a mozgó kis bogyókat az ultrahang képen, és a doki azt mondta, hogy szerinte 6 kicsi van Fürtösben. Na ezért is lepődtünk meg igazán, amikor kibújt a 7. és a 8.-ról meg már le is maradtunk, mert biztosak voltunk benne, hogy Fürtös már végzett. A terhesség amúgy teljesen tünet mentes volt és valószinű csak az vette észre a vemhességet is, aki ismerte Fürtöst. A sűrű szőr miatt nem volt túl feltűnő a kicsit szélesebb hát. Mert a pocak ugye nem lefelé nőtt, hanem oldalra.
Pár nappal a szülés előtt Fürtös még egy fürdetést is kapott, mivel Bercelnek valami kaja rosszul esett és ugye Fürtösnek mindig, mindenhol ott kell lennie...hát most rosszul járt, Bercel telibe találta. Mi meg fürdethettünk. Most szembesültem talán először a pulik szőrének hátrányával.


Október elseje estéjén és másodika hajnalán születtek meg a kicsik. Erről külön bejegyzés olvasható.
Fürtös, nagyon gondoskodó anyuka. Az első 4 hétben szinte alig kellett közbe avatkoznunk. Mindegyik kutya nagyon életre való, erős, egészséges. Mindegyikük imádja az anyját, aki hatalmasakat játszik velük az udvaron és imádnak bennünket is. Fürtös és a kiskutyák is nagyon kedvesek az idegenekkel. Fürtösben semmi féltékenység nem mutatkozott soha, inkább csak féltés, amikor először megfogdoztuk a kicsiket. Idegeneknek is mindig engedte, hogy megnézzék, megfogdozzák a kölykeit.
Most, hogy vészesen közeledik a kicsik elvitele, nagyon izgulok, hogy Fürtös hogy éli mindezt meg...és persze a gyerekeimnek sem lesz könnyű.

Fürtös

Sok fotó található itt Fürtösről, de sokat még nem irtam róla.
Fürtös Magyarországról, Pápáról származik. Anyukája, Bözsi egy fehér puli, apukája, Öcsi pedig egy fekete puli. Időhiány miatt nem mi választottuk ki, hanem a tenyésztő hozta el nekünk Szombathelyre, ahol éppen családi látogatáson voltunk.

A hazaszállitása elég zökkenőmentesen zajlott. Az Austria Airlines Bécs-JFK közvetlen járatával hoztuk haza egy kis "válltáskában." Fürtös nagyon jól birta az utat, nyugodt volt végig. A több, mint 8 órás repülő út után még jött az autó út, ami több mint egy óra.
Luci, a cicánk kissé megrökönyödött, amikor az egy hónapos távollét után egy extra négylábúval tértünk haza. Úgy döntött, hogy pár napig fedezékbe vonul. Luciról amúgy egy külön blogot lehetne irni. Elég különleges macska. Sokak szerint nem is macska, hanem kutya, mert nagyon ritkán nyávog, nem bújik, nem akarja, hogy simogassuk viszont harap. A mai napig nem békélt meg Fürtössel, de velünk sem nagyon, igy ezen nem is csodálkozom. 2 év alatt odáig azért eljutottak, hogy el tudnak egymás mellett sétálni gond nélkül. Azért igy utólag, hogy megszülettek már a fekete-fehér kiskutyák, már kicsit vicces, hogy Luci is fekete-fehér. Úgy látszik nálunk ez a két szin jön be az állatoknál.

De vissza Fürtöshöz. Az első hetekben kint aludtunk a nappaliban, hogy halljuk, amikor éjjel mocorogni kezd és ki tudjuk vinni pisilni. A szobatisztaságra nevelés azt hiszem kicsit sokáig elhúzodott nálunk. Vagyis a szobatisztaság az egész jól ment, de Fürtös, ha valami miatt rászóltunk, akkor bepisilt. Ezt kb 1 éves koráig csinálta és állitólag gyakori a lány kutyáknál . De hát, hogy neveljünk egy kölyök kutyát, ha nem tudunk rászólni? Vicces volt néha, mert már odáig jutottunk, hogy szinte ránézni sem mertünk a kutyára, amikor pl a nappaliban éppen Bercel egyik játékát rágcsálta a szőnyeg közepén. Először kihivtuk kedvesen az udvarra és ott magyaráztuk el neki, hogy ezt nem lehet. Persze igy gondolom nem is volt túl hatásos az okitás, de hát a nappaliban szőnyeg van.
Hozzá kell tennem, hogy Fürtös nagyon jó kutya volt az elejétől fogva, vagy legalább is, nem gyakran fordult elő, hogy ugyan azért a dologért többször kellett volna rászólnunk.
Mivel Bercel 13 hónapos volt Fürtös érkezésekor, ezért fontos volt, hogy néhány alap dolgot az elejétől megtanuljon:
1. nem harapdálhat erősen, ha játszunk vele
2. nem nyalogathat minket
3. nem mehet fel semmilyen bútorra
4. nem mehet fel az emeletre
5. nem mehet be a hálószobákba
6. csak a konyha-nappali-étkező- előszoba területen lehet
7. nem ugrálhat ránk
8. csak a saját játékával játszhat
9. ne morogjon ha Bercel véletlenül a kajájához nyúl
10. sétáláskor ne húzzon. (Elég nehéz babakocsival menni egy rángató kutyával.)
11. kényelmesen, jól érezze magát az udvaron is, akár hosszabb ideig
Azt hiszen talán ezek voltak az alap dolgok.
Érdekes módon szinte egyik szabályra sem kellett Fürtöst tanitani, valahogy ő nem volt az a nyalakodós, ugrálós, kelekóla kutya. Kevés kivétellel csak a saját játékait rágta és én mindig azt éreztem rajta, hogy nagyon bizonyitani akar nekünk.
Azt mondják, hogy van a kutya és van a puli. Akinek nem volt még pulija, nem érti, hogy milyen egy puli. És ez tényleg igy volt a mi esetünkben is. Fürtös, mintha mindent értene. Volt már más kutyánk is, de valahogy Fürtössel minden könnyebben ment.
Béla egyetlen szivfájdalma talán az, hogy nem sikerül leszoktatnia az ajtó kaparásról, amikor be akar jönni.
Az elejétől fogva nagyon szeretett kint lenni az udvaron. Mindig kint kapott enni, amig Bercel meg nem tanulta, hogy ne egyen ő is a kutyakajából. Az első karácsonyán még éppen, hogy csak elmúlt 3 hónapos. Szenteste délulánján egy rendőr csengetett be hozzánk. Azért jött, mivel egy "kedves" szomszédunk állat kinzásért jelentett be minket. A rendőr csak azt mondta, hogy túl sokat van az udvaron a kutya ezért aggódik a kedves bejelentő. A szomszéd aztán később lebuktatta magát, amikor megkérdezte, egyik nap, hogy nem fázik-e a kis uszkárunk a hóban. Ő az a tipus, aki ölben viszi ki a kutyáját pisilni, aztán amikor végzett felveszi és visszaviszi a házba. No comment.
Teltek a hónapok, Fürtös szőre nagyon szép volt. Kb 8 hónapos volt, amikor elhatároztuk, hogy nem fogjuk nemezesen megőrizni a szőrét. Ehhez hozzájárult az is, hogy vagy 10 fenyőfa volt az udvarunkban (már nincsenek meg) és Fürtös szőre több helyen gyanta foltos volt. Sajnos menthetetlenül. Nem tudtuk pontosan mi sem, hogy mi a teendő, igy Fürtöst egy "profira" biztuk. Hát nem kellett volna. Nagyon csúnyán meg lett nyirva. A kutya, akiről eddig nem tudtuk, hogy valójában mekkora, kiderült, hogy testalkata hasonlit egy őzikéjéhez.
A csúnyácska külső ellenére Fürtös hangulata a nyirás után a tetőfokára hágott. Felszabadultan futkozott és magabiztosabban viselkedett kutyák között. Azt hiszem élvezte, hogy megszabadult pár kilótól. Viccből csak Fanninak hivtuk, valahogy jobban illett rá...
Folytatás következik...