Fürtös Magyarországról, Pápáról származik. Anyukája, Bözsi egy fehér puli, apukája, Öcsi pedig egy fekete puli. Időhiány miatt nem mi választottuk ki, hanem a tenyésztő hozta el nekünk Szombathelyre, ahol éppen családi látogatáson voltunk.
A hazaszállitása elég zökkenőmentesen zajlott. Az Austria Airlines Bécs-JFK közvetlen járatával hoztuk haza egy kis "válltáskában." Fürtös nagyon jól birta az utat, nyugodt volt végig. A több, mint 8 órás repülő út után még jött az autó út, ami több mint egy óra.Luci, a cicánk kissé megrökönyödött, amikor az egy hónapos távollét után egy extra négylábúval tértünk haza. Úgy döntött, hogy pár napig fedezékbe vonul. Luciról amúgy egy külön blogot lehetne irni. Elég különleges macska. Sokak szerint nem is macska, hanem kutya, mert nagyon ritkán nyávog, nem bújik, nem akarja, hogy simogassuk viszont harap. A mai napig nem békélt meg Fürtössel, de velünk sem nagyon, igy ezen nem is csodálkozom. 2 év alatt odáig azért eljutottak, hogy el tudnak egymás mellett sétálni gond nélkül. Azért igy utólag, hogy megszülettek már a fekete-fehér kiskutyák, már kicsit vicces, hogy Luci is fekete-fehér. Úgy látszik nálunk ez a két szin jön be az állatoknál.
De vissza Fürtöshöz. Az első hetekben kint aludtunk a nappaliban, hogy halljuk, amikor éjjel mocorogni kezd és ki tudjuk vinni pisilni. A szobatisztaságra nevelés azt hiszem kicsit sokáig elhúzodott nálunk. Vagyis a szobatisztaság az egész jól ment, de Fürtös, ha valami miatt rászóltunk, akkor bepisilt. Ezt kb 1 éves koráig csinálta és állitólag gyakori a lány kutyáknál . De hát, hogy neveljünk egy kölyök kutyát, ha nem tudunk rászólni? Vicces volt néha, mert már odáig jutottunk, hogy szinte ránézni sem mertünk a kutyára, amikor pl a nappaliban éppen Bercel egyik játékát rágcsálta a szőnyeg közepén. Először kihivtuk kedvesen az udvarra és ott magyaráztuk el neki, hogy ezt nem lehet. Persze igy gondolom nem is volt túl hatásos az okitás, de hát a nappaliban szőnyeg van.
Hozzá kell tennem, hogy Fürtös nagyon jó kutya volt az elejétől fogva, vagy legalább is, nem gyakran fordult elő, hogy ugyan azért a dologért többször kellett volna rászólnunk.
Mivel Bercel 13 hónapos volt Fürtös érkezésekor, ezért fontos volt, hogy néhány alap dolgot az elejétől megtanuljon:
1. nem harapdálhat erősen, ha játszunk vele
2. nem nyalogathat minket
3. nem mehet fel semmilyen bútorra
4. nem mehet fel az emeletre
5. nem mehet be a hálószobákba
6. csak a konyha-nappali-étkező- előszoba területen lehet
7. nem ugrálhat ránk
8. csak a saját játékával játszhat
9. ne morogjon ha Bercel véletlenül a kajájához nyúl
10. sétáláskor ne húzzon. (Elég nehéz babakocsival menni egy rángató kutyával.)
11. kényelmesen, jól érezze magát az udvaron is, akár hosszabb ideig
Azt hiszen talán ezek voltak az alap dolgok.
Érdekes módon szinte egyik szabályra sem kellett Fürtöst tanitani, valahogy ő nem volt az a nyalakodós, ugrálós, kelekóla kutya. Kevés kivétellel csak a saját játékait rágta és én mindig azt éreztem rajta, hogy nagyon bizonyitani akar nekünk.
Azt mondják, hogy van a kutya és van a puli. Akinek nem volt még pulija, nem érti, hogy milyen egy puli. És ez tényleg igy volt a mi esetünkben is. Fürtös, mintha mindent értene. Volt már más kutyánk is, de valahogy Fürtössel minden könnyebben ment.
Béla egyetlen szivfájdalma talán az, hogy nem sikerül leszoktatnia az ajtó kaparásról, amikor be akar jönni.
Az elejétől fogva nagyon szeretett kint lenni az udvaron. Mindig kint kapott enni, amig Bercel meg nem tanulta, hogy ne egyen ő is a kutyakajából. Az első karácsonyán még éppen, hogy csak elmúlt 3 hónapos. Szenteste délulánján egy rendőr csengetett be hozzánk. Azért jött, mivel egy "kedves" szomszédunk állat kinzásért jelentett be minket. A rendőr csak azt mondta, hogy túl sokat van az udvaron a kutya ezért aggódik a kedves bejelentő. A szomszéd aztán később lebuktatta magát, amikor megkérdezte, egyik nap, hogy nem fázik-e a kis uszkárunk a hóban. Ő az a tipus, aki ölben viszi ki a kutyáját pisilni, aztán amikor végzett felveszi és visszaviszi a házba. No comment.
Teltek a hónapok, Fürtös szőre nagyon szép volt. Kb 8 hónapos volt, amikor elhatároztuk, hogy nem fogjuk nemezesen megőrizni a szőrét. Ehhez hozzájárult az is, hogy vagy 10 fenyőfa volt az udvarunkban (már nincsenek meg) és Fürtös szőre
több helyen gyanta foltos volt. Sajnos menthetetlenül. Nem tudtuk pontosan mi sem, hogy 
mi a teendő, igy Fürtöst egy "profira" biztuk. Hát nem kellett volna. Nagyon csúnyán meg lett nyirva. A kutya, akiről eddig nem tudtuk, hogy valójában mekkora, kiderült, hogy testalkata hasonlit egy őzikéjéhez.A csúnyácska külső ellenére Fürtös hangulata a nyirás után a tetőfokára hágott. Felszabadultan futkozott és magabiztosabban viselkedett kutyák között. Azt hiszem élvezte, hogy megszabadult pár kilótól. Viccből csak Fanninak hivtuk, valahogy jobban illett rá...
Folytatás következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése